Szet Úr

 Szomorú szívvel jelentkezem újra. Szomorú vagyok, mert azoktól kaptam a fejemre bőven, akik az én „hit és meggyőződés pajtásaim”, kedves tarokk-köröm tagjaitól. Már az első leosztásnál kezdődött. A lapjaim alapján bemondtam: 20 passz. 20 passz? ez volt a gúnyos reakció. Nem is értettem igazán, de aztán rájöttem. Rájöttem, mert rávezettek. Ahova én járok, az a plébánia és a gimnázium 20 milliós támogatást kap az önkormányzattól, ellenben a „többiek” összesen csak 10 milliót. Az elején még megpróbáltam védekezni. Ne hőbörögjetek, mondtam, hiszen Ti egy ingyenes telket kaptatok templomra. Persze, de nem „ezektől”, hanem még „azoktól”. Az „ezek” alatt a mostani vezetést értsem, „azok alatt” pedig a 2010 előtti vezetést? Mert az elvitathatatlan, hogy „azok”, bőven juttattak az egyházaknak. Az Etele úti telket is, igen, így igaz. Azt is tudom hogy, „azoknak” a polgármestere minden évben szentelt időt arra, hogy minden egyház képviselőjével találkozzon, amely a kerületünkben működik.

Etele úti templom: a telket még "azok" adták ingyen

„Kontra játék” szólt be egyikünk, figyeljünk a lapokra, ne politizáljunk. Na igen figyeljünk a lapokra, kinek milyet osztanak, és azzal milyen nyerési esélyei vannak. Szóval, csak hümmögtem és a tarokkra koncentráltam, de elkerülhetetlen volt, hogy újra elő ne jöjjön a téma. „ Mondd csak, hányan vagytok Ti abban a plébániai gyülekezetben?” „Miért fontos ez, hogy jön ez ide, fogalmam sincs, mindenki oda megy be templomba ahova akar, ott nem kérnek tagsági igazolványt”. „No csak azért, mert állítólag azért kell az a 20 millió a plébániának és a gimnáziumnak, mert „ODA SOKAN JÁRNAK”. Erre már én is mérges lettem, honnan veszi az én régi kártyapartnerem ezt a sületlenséget? Nézzem meg az önkormányzat honlapját, kaptam tanácsul, a jegyzőkönyv mindent elmond, vagy majdnem mindent.

Utánanéztem. Valóban megszavazta a testület a Szent-Imrének a 20 milliót, és elolvastam a polgármesterünknek erre vonatkozó indokát is. Szó szerint idézem:

„…képviselő kérdezte a Szent Imrét. A Szent Imrét mint plébánia és gimnázium, minden évben külön soron pontosan azért támogatják, hogy ne egy olyan vita legyen, hiszen egy nagy múltú intézmény, nagyon sok gyerek jár oda alapvetően. Egyrészt az Önkormányzat mindig is támogatta mind a plébániát, mind a gimnáziumot, csak éppen ezért, hogy teljesen átlátható és egyszerű legyen, nehogy az a vád érje, hogy eldugnak valami költségvetési sort, ezt mikor, hogy, milyen feladatokra a gimnázium és a plébánia egymás között eldöntve használja fel, hogy ki mennyire részesül, hiszen állagmegóvásra is folyamatosan kell pénzt adniuk.”

 Sajnos, azt kell mondjam kártyapartnereimnek igaza volt, van lesz. Bennem felmerült az a kérdés többek között:

 Mi az hogy „ ne olyan vita legyen” milyen ne olyan? Mit kell az alatt érteni hogy „alapvetően sok gyerek jár oda”? Milyen „vád ne érje az önkormányzatot?”

"Ezek": 20 millió a plébániának és a gimnáziumnak, mert „ODA SOKAN JÁRNAK”

Bennem az az emlék sejlett fel, amikor az általam enyhén szólva nem kedvelt Demszky és csapata „ejnstandolta” a gimnáziumokat, akkor „ azok” a József Attilát nem adták, nem, mert ahogy „ azok” polgármestere, aki akkor az én polgármesterem is volt, és ezzel a döntéssel nagyon egyetértettem, azt mondta, „A József Attila a kerület egyik szimbóluma”. Hozzáteszem, a Szent-Imre is az, sőt most igazán az. Semmi kifogásom nem lenne a támogatásával, de az egyházi iskolák ugye teljes támogatást kapnak az államtól, igen komoly a szülői befizetések összege is, illetve az adóból való felajánlás, a Szent-Imre plébánia közössége példamutatóan fizeti az egyházi adót. Indokolt akkor csak nekik ilyen mértékű támogatás az önkormányzat részéről? Megnézték egyébként, mennyi a kerületi gyerekek aránya az Imrében?

„Ne mérgelődj” szólt rám a barátom, a „Pagátot szépen megcsináltad, még ha csendesben is”. A pagát ultimó az a figura a tarokkban amikor az utolsó ütést a római egyes számú tarokkal visszük el.

Régen nem jelentkeztem,de nem azért mert nem volt téma amiről lett volna véleményem, (sőt van is pár írásom, amit a helyi újság olvasása után vetettem papírra, talán később közzé is teszem), hanem sajnos idős ember lévén, sokáig vidéken voltam egy szanatóriumban, ezért nem  tudtam szeretett kerületem közéletét figyelemmel kísérni. Mostanra – hála a gondos orvosi kezeléseknek – ismét itthon vagyok.

Első nagy örömöm az volt, hogy az ÚJBUDA legújabb számát találtam meg, lakásom ajtajába tűzve. A címlapon szereplő sorok biztatóak voltak. „Elfogadták a kerület költségvetését”. Nosza, ez ám az öröm, persze az elfogadási arány már nem volt ilyen örömre okot adó, 15:9 (mint egy Vasas-OSC vízilabda meccs eredménye 1979-ből, amikor a Vasas megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és a Ferencvárossal Belgrádban játszották a Szuperkupa döntőjét, a Fradi nyert 9:8-ra) Bocsánat a kitérőért, de ezt azért is tettem, mert a kerületi vízipóló lendületesen fejlődik, és én ennek örülök, mert egykor egyetemistaként magam is űztem ezt a sportot a MAFC-ban. Visszatérve a költségvetésre és az elfogadási arányra, tehát 15:9. Az ÚBUDA kétoldalas, sőt ha az első oldalt is számítom, három oldalas interjúban szólaltatja meg polgármesterünket, hogy mit gondol, milyen jövőképe van. A polgármester nyilatkozatát szemléletes ábrák teszik gazdagabbá. Az egyik ilyen, kék alapon fehér „ablakokban” zöld és kék számok. Ezek szerint:

Összes bevétel: 20,8 milliárd forint

Összes kiadás: 20,8 milliárd forint

Költségvetési bevétel: 19.18 milliárd forint

Költségvetési kiadás: 18,38 milliárd forint

 bevételek és kiadások különbözete: 400 millió forint ( nagy zöld számokkal kiemelve)

Ez lenne az igazság? Mert akkor jó. De én, vettem a fáradtságot és elolvastam a kerület honlapjára kitett előterjesztéseket a költségvetés vonatkozásában. Ott és abban a polgármester közel 1,6 milliárd forintnyi hiányról ír, amit „belső finanszírozással” az előző évi pénzmaradvány terhére kezelnek, így nem lesz hiánnyal tervezett (ami egyébként nem is nagyon lehet, mert a törvény nem enged működési hiányt tervezni) a 2015-ös költségvetés.

A felhalmozási bevételeink és kiadásaink egyenlege 2 019 093 E Ft hiányt mutat, melyet a működés többletéből és az előző évi költségvetési maradványból tudunk finanszírozni. 2015-ben sem tervezünk adósságot keletkeztető ügyletből származó bevételt. /részlet a testületi előterjesztésből/

Nos, így azért nem olyan szép a menyasszony. Miért nem lehetett ezt közzétenni? Egy kerületi választó miért nem tudhatja azt az igazságot, amihez egyébként, ha veszi a fáradtságot hozzájut. Miért ad le az ÚJBUDA „kozmetikázott” adatokat? A szédítést már a Kádár érában sem bírtam, nem „áremelés” volt, hanem „árkiigazítás”, de ez ott és akkor „belefért”. 2015-ben azonban „nem fér bele”. Az igazság jelen esetben az, hogy azért nem lesz a költségvetésben hiány, mert tavalyról maradt annyi pénz, hogy azt kezelni lehet.

Ezeknek az ismereteknek a tudatában, kérdi egy öreg mérnök, hogy miért is vágunk mi bele egy olyan beruházásba, aminek a kimenetele bizonytalan. Itt a gyermek-gyógycentrumra gondolok. Az ÚJBUDA riportere ugyanis arról elfelejtette megkérdezni a polgármestert, hogy miből is történik majd ennek az egésznek a finanszírozása. A testületi előterjesztés szerint:

„A tervek alapján elkészült előzetes tervezői költségvetés alapján a kivitelezés bekerülési költsége 840 M Ft körül kalkulálható, melyhez mindenképpen indokoltnak tűnik egyéb külső finanszírozási lehetőségek bevonása, a pályázati források, támogatási lehetőségek felkutatásával /részlet a testületi előterjesztésből az önkormányzat honlapjáról bárki letöltheti/”

„Külső forrásokat is fel kell kutatni.” Ez pedig pragmatikusan úgy értendő, hogy erre nincs meg a pénz. Emlékszem én arra, hogy nem a kerület, de az ország milliárdokat dobott ki az ablakon olyan dolgokra, amiből nem lett semmi. Nem akarom sorolni, de volt egy mérnöki szempontból különösen megkérdőjelezhető ötlet a Nyugatinál a kormányzati negyed terve, vagy a Deák téri gödör, ahol a Nemzeti Színház lett volna, a világkiállítás területe, ahol azután felépült a „Nemzeti Giccs”, most az épület külcsínére gondolok, és mint mérnök csak ingatom a fejem. Így vagyok ezzel a „gyermekgyógy” akármivel, az hogy ez nem kerületi feladat, az egy része az elgondolás képtelenségének. A másik, hogy sehol sem láttam, vagy olvastam arról, ha egyáltalán elkészül, mibe kerül majd ez a kerületnek, ezen elgondolkodott valaki?

Jó lett volna olvasnom arról, hogy az általam egyébként nem túlzottan kedvelt ellenzék, milyen véleményt formált, milyen konkrét ellenvetésük volt. Már csak azért is, mert a tarokk-körben csak úgy tudok érvelni, ha ismerem a másik álláspontját. Az újság igen szűkszavúan írt arról, mit mondott az ellenzék, engem érdekelne részleteiben, már csak azért is, mert felfogásom okán szeretnék vitába szállni és a magánéleti körömben, a tarokk-körben mondjuk megvédeni a költségvetést. De hogy tegyem ezt jó szívvel, amikor a kerület lapja nem ír igazat, a kerület honlapján nincs egyelőre fenn az ülés jegyzőkönyve, és legnagyobb sajnálatomra, az élőközvetítések megszűntek a polgármester utasítására. Öreg ember vagyok, ráérek, ezentúl elmegyek, meleg van az ülésteremben, nyáron légkondicionált és majd személyesen hallgatom, ki,mit, miért hogyan mond, mi mellett vagy mi ellen érvel, és az milyen vitakultúrával teszi.

 Elhangzott Romániában egy beszéd, egy olyan embertől aki 26 évvel ezelőtt hevesen és szenvedélyesen állt ki a polgári demokrácia, az alkotmányosság mellett. Bejelentése, „kinyilatkoztatása“ a „munkaalapú állam“ mellett, a liberális értékeknek az eltüntetésére, komoly deja-vu érzést ébresztett bennem. Sokszor írtam már, hogy idős ember vagyok, a szüleim nagyom komolyan vették a nevelésemet, és az őáltaluk közvetített értékeket vallom ma is. Ahogy az a híres - egyébként velem egykorú - Zorán énekelte:“Hiszek Apámban“. Miben hitt apám? És ezáltal miben hiszek én? Mindenek felett az alkotmányosságban. Apám akkor született, amikor ebben az országban, egy mindenfajta feudális maradványai, még a monarchiából örökölt ókonzervatív szemlélete mellett, mégis a liberalizmus jegyeit viselő, alkotmányos rend volt. Ezt az alkotmányos rendet - amit ma Horthy korszaknak mond a történetírás - jobbról, illetve szélsőjobbról támadták, akkor amikor apám egyetemista volt, amikor karpaszományos főtűzér volt, akkor amikor kezdő diplomásként elhelyezkedett. Ezek az erők pedig, akiket apám tiszta szívből megvetett, „Beszkárt kalauzok és viceházmesterek gyülevész hadának“ tartott a nyilasok voltak. Igen a nyilasok, akik minden kormányzati intézkedés ellenére 1939-ben bejutottak a parlamentbe. Nem csak bejutottak, de igen szervezetten megkezdték „harcukat“. Nem kívánok én most történelem órát tartani, de ahogy korábban írtam, van „egyja-vu” érzésem, ez pedig a munkaállam kijelentésből, vagy kifejezésből, avagy megfogalmazásból ered. Mintha erről már hallottam volna? Vagy olvastam is? Apám után könyvtárnyi hagyaték maradt. Öreg vagyok, van időm, elkezdtem böngészni apám hagyatékát, olyan könyvek kerültek elő, amelyeket évtizedek óta nem vettem a kezembe. És, hopp, kezembe akad az országgyűlés 1939-1944 közötti időszakának könyve, tele jegyzőkönyvekkel, előterjesztésekkel.

1939 október 20. Dr.Vágó Pál beterjeszti az országgyűlés elé a „Nyilaskeresztes Párt munkaalkotmányát“, mely a „Közérdekű pénzrendszer és hitelrendszer“ megvalósítását célozta. Nem érdektelen,sőt inkább tanulságos e mű első sorait szó szerint idézni:

„A magyar munkaalkotmány két alapvető törvénye.

A legnagyobb nemzeti erőkifejtést biztosító, a XX-ik század magyar életformáját meghatározó törvényes rendelkezések összessége a magyar munkaalkotmány.

A magyar munkaalkotmány két alapvető törvényen épül fel, amelyek szakítást jelentenek a liberális gazdasági rend klasszikusnak tekintett két dogmájával:

1. a gazdasági élet korlátlan szabadságával és

2. a gazdasági életet irányító Pénzhatalomnak magánérdekeltségek előnyére történt kisajátításával.

 A magyar fasiszta — nevezhetném ősnemzettársi — felfogást hirdető Nyilaskeresztes Párt a liberális gazdasági renddel ellentétben a gazdasági élet egészét közügynek nyilvánítja és annak korlátlan szabadsága helyére az állami tervgazdasággal irányított magángazdaság rendszerét kívánja felépíteni.“

  No itt bizonytalanodik el, a mérsékelt jobboldali választó. Hová lett amiben hittünk? Mivé lesz az a csekélyke életünk ami még hátra van? A mai sajtó már magyarázza az elhangzottakat. Nem akarom oldalakon át idézni, de Vágó Béla is megmagyarázza, miért kell, munkahadsereg, országépítési miniszter.

 És kérdem, mindez hova vezetett? Én kicsi gyerek voltam, de apám elmesélte, sokszor kártyázás közben, volt totális mozgósítás, kitelepítés, a nemzeti javak elhurcolása, és végül csak a magyarországi harcok után egymillió hadifogoly.

Hova akar kiterjedni ez a most meghirdetett „munkaállam“? A totális mozgósításra? A munkahadosztályok felállítására? Kedves konzervatív szavazótársaim, főleg Ti idősebbek, térjetek észre, zsigerből utáltuk a kommunizmusnak nevezett terrort, és zsigerből utálták szüleink elődjét a nyilasállamot, élén a nemzetvezetővel. Mindkettő törvénytelenül gyilkolt, rabolt,elkobzott és felélte amit elrabolt, építeni egyik sem épített. Az ötvenes évek történéseit nem nevezhetem építésnek.

A hatvanas-hetvenes évekről is megvan a magam véleménye, sokkal jobb nem volt.

1989 azt hozta nekem, hogy nem kell félnem, ha templomba megyek, elmegyek és nem jegyzi fel valaki hogy hányszor voltam. Olyan újságot veszek meg ami érdekel, és nem amit rám erőltetnek, hogy nyilvános helyen szabadon elmondhatom a gondolataimat, és nem hallgatják le a telefonomat, nem tartják vissza a leveleimet, és szabadon korlátok nélkül utazhatok.

 Ezeket látom elveszni, eltűnni, eltüntetni, és ami a legnagyobb fájdalmam, ebben az egyházak partnerek.

Vajúdtak a hegyek? És mi született…

Gondolatok a Móricz Zsigmond körtéri Gomba átadásának alkalmából.

A Népszabadság cikkének címe:”Végre átadták a Gombát”. Végre átadták a Gombát, végre talán béke lesz a körtéren, végre talán vége az állandó túrásnak-fúrásnak. Mi mindennek voltam(tunk) tanúi az elmúlt években a körtéren, azt igazán csak az itt élők tudják megmondani. A metró miatti ásatásoknak, bombariadóknak, a „halálmezsgyén” kanyargó 7-es buszoknak, az átadott fűtött köveknek, melyeket azután „gondos kezek” tönkre tettek, és, és, és a Gomba körüli huzavonának. Láttunk szép látványterveket, plakáton, újságban, honlapon. Az előző ciklus testületének döntései fényében, és a mostani testület döntései okán. A Gomba ott éktelenkedett, rút elhanyagoltságával, hajléktalan tanyaként, üzlethelyiségként, és méltatlan körülményeket adva a BKV jegypénztárosainak, pénztárként. Azután, egyszerre „nekilódult” a munka, nagyon fontos lett a Gomba, érdekes éppen 2014-re. Viharos gyorsasággal dolgoztak, hogy időben átadják, készen legyen, még ez a vezetés büszkélkedhessen, íme megígértük, megcsináltuk. Megcsinálták, de hogyan, és így minek? Konzervatív gondolkodású ember lévén, nagyon ragaszkodom az elveimhez. Sokszor és sokaknak hangoztattam, a Gombát a piac résztvevőivel kell megcsináltatni, arra költségvetési pénzt nem szabad szánni. A Gomba építészetileg és „földrajzi fekvése” okán nagy lehetőség piaci befektetőknek. Azt kellett volna csak korlátozni, mit lehet majd abban üzemeltetni. Most készen van a kerület adófizetőinek pénzéből is, na meg pályázati pénzből is. Nem mondom, hogy nem lett szép, szép lett, de a mostani vezetés által közzétett látványtervekhez képest, enyhén szólva szegényes. Mérnök vagyok – bocsánat – ez egy tisztességes munkával rendbe tett épület lett, de semmi különlegesség, semmi olyan, ami érdekessé látványossá tenné, az hogy esténként kivilágítják, nem tartozik a különleges látványosságokhoz. De így, lapos tetővel, emelet ráépítése nélkül (pedig láttam ilyen látványterveket is) mit is szolgál majd. A városrész elöljárója kávézót ígér bele, na azt minek, csak a körtéren van nyolc. Persze ahogy Kohn bácsi mondta ahol 39 hentes megél, a negyvenedik is megél. Azért tisztázzuk, nem szenved kávézóhiányban a körtér. Pénztár, milyen pénztár? Hiszen a BKK éppen most állítja fel az automatáit, a metrónál működik a pénztár. Az a helyzet, hogy a jelenlegi állapotban nehezen tudom elképzelni, hogy ott üzletek, kávézó, vagy bármi ilyesmi működjön, nincs meg a háttér ezekhez. Talán nem lenne haszontalan elgondolkodni és az épület hasznosítására pályázatot kiírni, de ne hentes, kávézó, újságos, cukrászda, pizzázó, cipőbolt és turkabutik legyen benne.

Fájdalom, de Horatiust kell idéznem, kissé megváltoztatva: Vajúdtak a hegyek, de mit szültek?

 A nagyhét után, politikamentes hétvége családi körben, de azért ezt a gyors gondolatot megosztom mindenkivel! És ezzel az (ingyenes) megoldással Áldott ünnepeket is kívánok mindenkinek!

Egy olyan régi vágású korosodó ember, mint jómagam, ha hazatér azzal kezdi, hogy megtekinti postaládájának tartalmát. Reklám cetlik, levelek, majd előbukkan egy kép, egy szép festményt ábrázoló kép. Nem vagyok nagy műértő, de Molnár C. Pál alkotására azonnal ráismerek. Ha valaki ilyet talál a postaládájában óhatatlanul megfordítja a képet, mert úgy véli a hátoldalán valami információhoz jut, ki, miért is helyezte el azt oda valaki. A kép aktuális, Húsvét előtt vagyunk, a Nagyhétben, a festményen anyjától búcsúzó Jézus. Első gondolatom, hogy szeretett plébánosom figyelmességével találkozom, de nem. A hátoldalon a következők olvashatóak:

“ÚJBUDA Veled épül”

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Újbuda Önkormányzata nevében Önnek és kedves Családjának!

Hoffmann Tamás polgármester

Hm.Hm. Az ember csak hümmögni tud. És sajnálkozni. Mire van itt pénz, mire van ebben a kerületben? Arra, hogy a polgármester, még ha az önkormányzat nevében is, de mégiscsak magáncélú jókívánságát közpénzen juttatja el a kerület lakosainak? Persze ha már ennyi energia és pénz van ilyen célra, talán érdemes lett volna többször átnézni és akkor nem "fesőművész" lesz szegény megboldogult Molnár C.-ből, hanem igazi festőművész!

Újbuda nagyon nagy lélekszámú kerület, a háztartások száma is több tízezerre tehető. Elgondolkodom, mibe került ez nekem, mint a kerület régi lakosának és adófizetőjének? Közpénzen egyéni jókívánságot küldeni, ízléstelen. Sérti az én igencsak konzervatív ízlésemet. Boldog emlékű dédapám, aki a Kúriánál volt bíró, a saját fizetéséből küldte el jókívánságait, a sajátjából és nem a Kúriáéból.

Teleki Pál magyar miniszterelnök 1939-ben saját költségén vendégelte meg az olasz külügyminisztert. És még sorolhatnám, de nem teszem. Néhai édesapám jut eszembe, “aki a zenét rendelte, az fizeti a muzsikust”. Ez is a konzervatív értékrend megsérthetetlen alapszabályainak egyike.

Nem számoltam ki mennyit kóstált ez a jókívánság a helyi költségvetésnek, majd megköszönöm, illően, ugyancsak szép festménnyel a képeslapon, saját költségen.

Még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől, de úgy véltem helyesnek, ha az elmúlt félév gondolat kísérleteit egyben kirakom és innentől kezdődhet a naprakész vélemény formálás. Ez tehát az utolsó "régi gondolat" !

Átadták, átvették, birtokba vették, megrohanták(kik?)kipróbálták, boldogok, él,élni fog. Mindezek a 4-es metró kapcsán jutottak eszembe. Lehet, hogy unalmas már egy öregember zsörtölődését hallgatni, de a metró nemcsak az a 13 perc amennyi idő alatt megteszi a Kelenföld-Keleti távot. A metró, átalakította a közlekedést és a kerületben élők életét, ez utóbbit sajnos inkább rosszul, mint jól. Persze a közlekedés szervezésének lettek jó megoldásai is. Az új 213-as, 258-as, 153-as, 107-es viszonylat. Remek dolog, hogy a volánjáratok is Újbuda központban állnak meg, bár ettől függetlenül megállhatnának a Bocskai úton is, ahol korábban – nagy időveszteséggel nem járna és rengeteg ember megszokta, tehát érdemes lenne megtartani – de ez a kerület vezetését nem érdekli, nem érdekli az sem, hogy az őrmezői leágazással pokollá változtatják az ott élők mindennapjait. Talán nem lenne haszontalan ha polgármesterünk, csúcsidőben, mondjuk 15-17 óra között folyamatosan figyelné a buszok vergődését,kínlódását. Talán tudatára ébredne, mit is jelent egy csuklóssal befordulni egy éppen hogy beférek csőutcába, ráadásul, pont a megálló mellé taxidrosztot is kialakítottak. Szinte elképzelhetetlen, mi történik akkor, amikor egyszerre öt busz áll, állna be a megállóba (buszöböl ugyan), mit kell lavírozni az egyébként is túlterhelt, 8-10 órát a városi forgalomban töltő, ráadásul még néha szemtelen utasokkal is megrakott busszal.

A kelenföldi új leágazás mellett talán csak az a nagyobb botrány, hogy, illetve ahogy a Móricz Zsigmond körtér buszvégállomását terhelték. Csuklós 272-es szorong, szó szerint szorong és próbál elférni. Ez a járat bemegy a kelenföldi metró végállomáshoz, akkor miért kell még az újbudai metró állomáshoz is lemennie? Vagy ha már kell, miért nem Újbuda központ a végállomása, ahol rendesen megfordul és normálisan beáll, nem szorong. Persze maradhatott volna az eredeti Kosztolányi téri végállomáson is, főleg úgy hogy bemegy Kelenföldre. Talán ez utóbbi lett volna a legracionálisabb megoldás, de sajnos azt kell látnom ez az ami hiányzik, mind a főváros, mind a kerület vezetéséből, a racionális gondolkodás.

Egyébként, tudom a választ. Majd kialakul, időt kell hagyni, ami nem válik be megváltoztatjuk. Legyen így. Nekem csak egy fáj, vagy nem tetszik, azok, akiket eszmetársamnak véltem, akiktől a jobbat, a körültekintőbbet vártam, tőlük pont az ellenkezőjét kaptam.

Mit gondoljon egy idős konzervatív értékrendet valló ember, így a választások előtt?

Konzervatív értékrendű ember nem gúnyolódik, nem szemtelenkedik, nem tesz rosszmájú megjegyzéseket. Konzervatív értékrendű ember, mindig az értékek mentén halad, tiszteli a másik embert, elismeri a másik eredményeit, erényeit,a másik ember hibáira pedig mindig árnyaltan, nem kioktatóan mutat rá. Mindig is konzervatív értékrendű embernek vallottam magam, és az általam elfogadott elvek mentén néztem, szemléltem a világot, illetve teszem ezt ma is. Miért is írom ezt le ilyen hangsúllyal? Azért, hogy senki se gondolja, hogy egy rosszindulatú firkász veti papírra e sorokat.

A választás finiséhez közeledünk, ilyenkor mindenki, aki indul „odateszi magát” szeretne pozitív hírként megjelenni a sajtóban. Pozitív hír az, hogy új kormányablak nyílt, lakóhelyemen a XI. kerületben. Pozitív hír, hogy újabb helyszín szolgálja majd érdekeimet, bemehetek oda beszélgetni, (ahogy erre a miniszter is biztatott) és gyorsan intézhetem majd ügyeimet. Örülök. De örömömben megkérdezem, mi lett az Eleven Centerben már meglevő kormányablakkal? Mert úgy tudom, azt megszüntették. Miért? Kicsi volt? Rossz volt netán a közlekedés? Lehet, hiszen „csak” három BKV járattal lehetett oda eljutni (153,139,239), a zárójelben a buszok viszonylatszáma. Azt nem mondom, hogy megszoktuk, mert megszoktuk, nem mondom, hogy hiányozni fog, mert én nem ott lakom, de laknak ott barátaim, és laknak ott olyanok akiket nem ismerek, de egy lakótelepen volt, ahol élnek, nyüzsögnek az emberek, az állampolgárok, a választópolgárok, az leendő ügyfelek.

Most az Újbuda Center ad otthont a kormányablaknak. Emlékszem, amikor az Újbuda Centert avatták, saját eszmetársaim tették az akkori polgármestert (hogy ki volt nézzenek utána) gúny tárgyává, mondván:”Ki a fene megy ki majd a pusztába? Az is csak választási parasztvakításnak kellett”A KELTEX üzemcsarnoka, mint Center?”Ugyan!”

Persze az idő nem szkeptikus eszmetársaimat igazolta, hanem azt, azokat, őket, akik oda is álmodni gondoltak valamit. Hiszen sem a TESCO, sem a JYSK, sem a Libri és még sorolhatnám nem ment tönkre, köszönik jól vannak. Szóval az Újbuda kiállta az idők próbáját, és most „köszi hogy van” (bocsánat a hozzám nem illő szóhasználatért) nyissunk ott kormányablakot. Nem is lenne ez elhibázott ötlet, hiszen ide sokan járnak vásárolni, igaz a lakóövezet kicsit messzebb van, igaz a közlekedése kissé nehezebb (33-as busz és a 133E busz), de csak akkor, ha a másik is megmarad, az Eleven Center. Így viszont…Szóval …nem tudom. Ha majd ezek a kormányablakok a „tudatosügyfelek” által komolyabban igénybe vétetenek…

Ez a dolog egyik oldala, a másik, kérdezem a mi kerületünknek nincs vezetése? Hol volt a mi polgármesterünk, vagy alpolgármesterünk? Minden tiszteletem a budafoki polgármesternek, tisztességes ember évek óta becsülettel teszi a dolgát, igazolja ezt az, hogy hányadik ciklusát tölti, örülök, hogy meghívták, ott volt. Örülök, hogy a kerület országgyűlési képviselői ott voltak, de hol volt a kerület vezetése? Kimaradtak a hírekből? Távolmaradásukkal tüntettek, mert az Eleven Centerben megszűnt a kormányablak? Meg sem hívták őket? Elfelejtették hogy vannak? Hol voltak?

Nehéz ezt egy korombeli, konzervatív értékeket valló és vállaló embernek megértenie.

http://www.kormanyhivatal.hu/hu/budapest

A sajtó, az országos is, a helyi is a 4- metró átadásáról, és az azt követő közlekedési változásokról cikkezik. Mi több a BKK honlapjáról megtudhatjuk, „lezárult a véleménykérés ideje”, több mint 7000 észrevételt iktattak, most következik azok feldolgozása. Én mint a XI., kerület régi lakosa erősen kétlem, hogy a „változtatási javaslatok” érdemi eredményeket hoznak majd. Hiszen mi most a cél? Az, hogy ez a beruházás igazolhassa önmagát, jogosságát, szükségességét, nem utolsó sorban pedig kell egy minimum utaslétszám, ami az uniós támogatás további feltétele. Tehát mi is itt a cél? Mindenkit a metróba vezényelni, mindegy milyen áron, mindegy milyen következményekkel. Nem túlzok, ha azt mondom, ez az egész Újbuda közlekedését változtatja meg alapjaiban, a kerület lakóinak hátrányára, más kerületek lakosainak viszont kifejezetten előnyösen.

Ha megengedi(k) ezzel az egész beruházással kapcsolatban, röviden összefoglalnám a véleményemet. Kezdeném azzal, hogy ezt az egészet fölösleges pénzkidobásnak, öncélú döntésnek tartottam. Sokszor és sokat adtam hangot mértékadó konzervatív, de mértékadó baloldali körökben is annak a véleményemnek, hogy ez az akkori főpolgármester „gyerekes hisztériája”, akarok valamit, bármi áron. Nem gondolom, hogy a 4-rs metró körüli sajtó megnyilvánulásokat most be kellene mutatnom, azokat mindenki olvashatta. És láthatta, hogy milyen tempóban halad ez az egész. Tudhatta, hogy a megvalósítás forrásai sem tisztázottak. Szó volt az „orosz államadóságból építjük”-től, „majd az EU ad rá pénzt”-ig minden. Igen, és persze a magyar költségvetésben a metróra megszavazott pénz „növelte” az önkormányzatoknak adott központi támogatásokat is.

És most csak szűkebb lakóhelyemre fókuszálva. A Móricz Zsigmond körtér környékét éppen hogy rendbe tették (nem kis pénzért) amikor a metró miatt az egészet ismét szétverték, és elkezdődött egy „rémálom”. Az autóbuszok egy mély gödör mellett haladtak nap mint nap, néha sőt mindig csodáltam a BKV sofőrjeit akik a 7-es buszokkal ott kanyarogtak, a buszon néha száz emberrel. Fent a buszok, lent a munkások. Csak ha egyszer csúszik meg egy busz. Szerencsére soha nem történt baleset, de ez nem a gondosságon, hanem a „mázlin” múlt. Nem szabad elhallgatni, a szinte óránként elrendelt bombariadókat, mert a gödör ásás, és az alagút fúrása rengeteg eltemetett bombát és gránátot felszínre hozott.

Mit tehetett akkor a kerület lakója, vagy a kerület vezetése? Fogcsikorgatva tudomásul vette a tényeket. Azt talán kevesen tudják, hogy az akkori polgármesterünk mennyit vitázott, ütközött a főpolgármesterrel és védte a kerület érdekeit, a metró kérdésében is. Akkori polgármesterünk nem kis iróniával jegyezte meg, hogy a metró el sem tud indulni a Bocskai úti megállójából, illetve ha megérkezik a Móricz Zsigmond körtérre a szerelvény vége még a Bocskai úton van. Lehetne még sorolni a végtelenségig a határidő módosításokat, de minek? Hiszen még most sincs kész, olvashatjuk a „tesztüzem” során nem a várható eredményt kapták, tehát az átadás és az utazó közönségnek a rendszeres használati lehetősége bizonytalan.

Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, a BKK elkészítette nagyszabású terveit a felszíni közlekedés átalakítására. A jelszó: „Mindenkit a föld alá”! A metróval kiváltjuk a felszíni közlekedést, azt csak a minimális szinten hagyjuk meg. Csak úgy csendesen jegyzem meg, annak idején, amikor egy másik metróért a Nemzeti Színházat tették a földdel egyenlővé, megszüntették a Rákóczi úton a villamost, mondván a metró kiváltja. Azután kiderült, nem váltja ki, sőt…

Most egy-két járat kivételével, minden busz az őrmezői metró végállomáson teszi ki utasait, és innen indul vissza. Őrmező-Kelenföld egy óriási „személylogisztikaiközpont” lesz. Kérdezem, milyen gyakorisággal kell majd a metró szerelvényeket indítani, azért hogy azt a rengeteg embert, akik a vonatokról, a volánbuszokról, és a BKV buszokról rázúdul a metróra.

Csak a tények kedvéért, íme a BKK elképzelése. Így nézne ki a jövő. „Örs vezér tere 2”. Vegyünk egy egyszerű példát. Valaki a Kosztolányi Dezső térről Törökbálintra szeretne kijutni. Jelenleg felül a buszra (172E és a 272) és közvetlenül eljut. A jövőben? Kénytelen lesz felülni a villamosra elzötyög a kelenföldi végállomásig, a villamostól kb. 5-8 perc gyaloglással eléri az alagút túloldalán levő végállomást ahol – mily öröm – közvetlenül a mozgólépcső mellett megtalálja a járatot ami kiviszi Törökbálintra. A helyzet Budaörs vonatkozásában annyival jobb, hogy nekik egy járatot meghagytak a Móricz Zsigmond körtérig, sőt egy másik a Széll (MOSZKVA) Kálmán térig megy közvetlenül.

Persze ne a környéki települések lakóit sajnáljuk. Magunkat. Mi lesz a kelenvölgyi idős emberrel, aki felszállt a 150-es, vagy a 250-es buszra és leszállt a piacnál, vagy az Allee-nál, bevásárolt, beült a buszba és hazament. Most majd átszállhat, cipelheti a csomagját, húzhatja a bevásárló kocsit. Vagy netán lesz másik busz ami bemegy az Újbuda Központig? Mert az elgondolások szerint lesz például 250/B jelzéssel betétjárat reggelente a diákok kiszolgálására, ami a jelenlegi 250-es vonalán halad majd.

7000 észrevételt kell feldolgoznia a BKK-nak. Talán lesz benne olyan javaslat is, hogy a 86-os busz maradjon meg változatlanul, de lehetne annak is egy meghosszabbított gyorsjárata, ami a reggeli és esti csúcsidőben mondjuk kimenne az őrmezői metró végállomásig. Talán a már megszokott 212-es járathoz nem nyúlnak. És talán lesz lehetősége az Ajnácskő utcai idős embernek is eljutnia valahogy – átszállás nélkül – az SZTK-ba, vagy a piacra.

Sokszor alakították már át a kerület közlekedését, de ilyen dilettáns módon még soha. Közlekedésileg nehéz évek várnak ránk.

A most következő néhány írás az elmúlt hónapok terméke amit megosztok mindenkivel,aztán ígérem, hogy naprakészen és megfelelő ütemben adom közre elmélkedéseimet.

A kerület ahol élek, arról volt mindig híres, hogy „élhető kerület”. Fiatal koromban sok barátim irigyelt azért, mert és a XI. kerületben lakom. „Ott minden olyan jó”. Mondták ezt 1981-ben. Valóban jó volt 1981-ben is itt lakni. Igaz a körtéren nem „MEKI” volt, hanem egy eléggé kétes tisztaságú gyorsétterem, ahol ma egy pizzázó található, ott működött a „DONKANYAR” elnevezésű – a közönsége nevezte így – kocsma, máshol álltak meg a buszok, és mégis a „11 az 11” volt. Azt kell mondjam, hogy ez a jó érzésem 1990 után sem változott, ellenben a kerület pozitív irányba igen. Sohasem érdekelt, hogy milyen pártszínek ülnek a testületben, az érdekelt mit tesznek. Nem lehet elvitatni a kerület egykori vezetőinek érdemeit, kinek több volt, kinek kevesebb. Komoly várakozással tekintettem a 2010-es választások után az új vezetés irányába, el kell mondjam kicsit szkeptikus voltam, de azt is vallottam és vallom ma is, bizalmat kell szavazni. Ezt a bizalmat magam is megszavaztam. Most pedig mit mondjak? Csalódtam? Csalódtam. Csalódtam, mert pont azok a konzervatív értékek, amelyek ezt a kerületet mindig is jellemezték – függetlenül attól, hogy ki volt éppen a polgármester – csorbultak. Látványos tervekben, azoknak a közzétételében nincs hiány, de bocsánat, nem érdekel engem a „Bikás park megint szép lesz” projekt, ha az utcában ahol lakom egy eső után nem lehet a járdán közlekedni, mert áll a víz. Mit nekem a „Gomba” megújulása, ha körtér közvetlen környéke pusztul. Ha a Kosztolányi téren a járda repedéseiből a gaz tör elő. Ha a 2007-ben átadott játszótér lepusztul. Engem a napi kis ügyek érdekelnek, hogy a mindennapjaimat megfelelő életnívón élhessem, és ebbe beletartozik az is, hogy nem kell egy eső után tócsákban gázolnom a járdán. Mint írtam erősen konzervatív kötődésű vagyok, de pont ezért, a párbeszéd és az ügyeknek a normális keretek közötti megbeszélés híve. Engem elszomorít, amikor politikusok – ezt úgy általában mondom, nem fókuszálok a kerületre – egymás mocskolásával vannak elfoglalva, és nem az ügyek előre vitelével. Nemcsak választási évből áll a világ. A szürke hétköznapok a bizonyítás tere.

Most pedig egy konkrét ügy. Sokan járunk a Szent-Imre főplébánia templomába. Szerettük a szigorú, ámde bölcs és hitében erős Ákos atyát. És hamar megszerettük Ipoly atyát is és oltártestvéreit is. A templomi közösség olyan hely ahová feltöltődni, lelkileg megerősödni, vagy vigaszért, biztatásért megy az ember. És itt álljunk meg. A legutóbbi szentmisén Ipoly atya a mise után, külön felhívta a figyelmet a templom előtt koldulókra. Kérte, hogy mindenki lelkiismerete szerint járjon el, de azt jó ha mindenki tudja, ezek az emberek BÉRKOLDUSOK. A maffia működteti a koldushálózatot. Ő – mármint Ipoly atya – már a rendőrséghez is fordult, de sajnos nem sok eredménnyel. Ekkor elgondolkodtam. Több éve, hogy létrejött a kerületi közterület felügyelet. Azért is fizetünk adót, hogy ez működjön. Kérdem, hol vannak? Mit tesznek? Miért kapnak fizetést? Koldusok, és részeg hajléktalanok tanyáznak a körtéren a SPARCITY előtt, de alkalmi árusok is zaklatják a vásárlóközönséget. Lassan nem merjük megközelíteni az egyébként igen nívós üzletet. A Kosztolányi tér sok évvel ezelőtt rendbe tett parkjaiban, a padokon részeg egyének üdegélnek és néha kéregetnek, vagy inkább gyakran kéregetnek, figyelik ki lehet az alkalmas „kuncsaft” akit lelejmolhatnak. De a Kosztolányi tér szép térkövetit a gördeszkások is tönkreteszik. Ezek a fiúk nemcsak önmaguk, de a járdán közlekedő gyalogosok testi épségét is veszélyeztetik. És ki szól nekik? Ki mer szólni nekik? Én szóljak, aki közelebb vagyok a 70-hez, mint a 20-hoz? Hol vannak a közterület-felügyelők. Tudomásom szerint még járőr kocsijuk is van, miért nem járőröznek? Miért kell nekem, és sokaknak eltűrniük kulturálatlan emberek zaklatását, amikor misére megyek? Miért engedi a kerület jelenlegi vezetése – akik hirdetik és vallják a konzervatív értékeket – hogy mindez megtörténjen? Nem a gigatervekkel kell előállni, mert választás lesz. „Nem aranysarkantyúra vágyunk a bocskorhoz, hanem tisztességes cipőre.” Nem kellenek fölösleges, értelmetlen díszek, ha a kerület összességében romlik. Tiszta utcák, biztonságos közparkok, rendes üzletek kellenek, „koldusmentes” vasárnapi misék, nem pedig egy sokadik /bár nagyon látványos, papíron legalábbis/ gigakávézó.

 Egy szubjektív írás az első találkozóról Molnár Gyula szemszögéből!

Találkozásom Szet Úrral!

Elfogadta az interneten is olvasható invitálásomat. Annyit kért, hogy ne a kerületben találkozzunk, mert túlságosan ismert ahhoz, hogy ne botoljék bele egy ismerősbe. „nem magát szégyellem” mondta, hanem” ha mindig odajön hozzám valaki, akkor a beszélgető partneremre nem jut idő.” Ezért hát a pesti oldalon keressünk egy megfelelő kávézót. Illetve ajánl is, az Astoriában legyen a találkozónk. Az „az én világomat idéző hely” mondja a telefonba. A megbeszélt időpont előtt tíz perccel már ott vagyok, ő pontos. Kinézetre, megjelenésre pont olyan amilyet vártam. Elegáns francia kaplis cipő, kék nadrág, Eszterházy-kockás zakó fehér ing és sötétkék selyem nyaksál, diszkrét férfi parfüm, illetve ahogy ő kijavít kölni. „Csak Molnár-Mosert használok, az apám is azt használta”

„Molnár József és Moser János 1889-ben alapították drogériavállalkozásukat, és az első világháború után vette meg tőlük Bartha István, megtartva az eredeti, már bejáratott cégnevet.” Ezt tudom meg először vendégemtől. Jót nevetünk, azon hogy én is vegyész vagyok és Molnár. „Na látja legyen inkább drogériás, nagy szakma és hallhatatlan, amíg nő van a földön illat is kell.” Közben kihozzák a rendelésünket, „Bécsi kapuciner”, évtizedek óta ezt iszom- mondja vendégem. Megkérdezem mennyi idős. „Na mit saccol?” jön a viszontkérdés. 60-asnak mondom, „73 vagyok”. Döbbenet, erős testalkat, sűrű ősz haj, elegáns ráncok. „A jó kondíció titka a rendszeres mozgás.” Mesél katona élményeiről, a 60-as évek közepén, egyetem után, Nagyatádon „faragtak belőlük embert”. Őt nem zavarta a kemény bánásmód, sőt úgy érezte erősíti a lelkét. Nevetett az akkori idők tisztjeinek primitívségén, és ahogy mondja sokszor „önkitolással” előzte meg a kitolást. Mesél még az édesapjáról, aki 1944 nyarán tartalékos tisztként indult a frontra és legközelebb 1949-ben látta amikor hazaengedték a szovjetúnióbeli fogságból.

„Gondolom érti miért nem kedvelem őket” intézi hozzám a kérdését. Igen értem, megértem. Minthogy megértem azt is, hogy mennyire zavarja saját rokonságának is a szűklátókörűsége és elvtelen oppurtunizmusa. Megértem, hogy ki nem állhatja, az ő szóhasználatával élve a „szalonkatolikusokat”, miért tartja gusztustalan kegyeletsértésnek a Horthy szobornak a Szabadság téren történ „hurcolgatását”. „Horthy régen halott” kár őt zászlóra emelni, ráadásul azok teszik, akiket Horthy mélyen megvetett. Érdekes a véleménye a másik oldalról is. Kádár János sírjának meggyalázását is „undorító bűncselekménynek” nevezte. Nem rajongtam érte, de végül is sokad magammal az ő 60-as éveiben tanulhattam, akkor voltam fiatal, másképpen voltak a dolgok, mint ahogy ma tálalják. Egyébként pedig a halottak nyugodjanak békében, és ne feküdjenek jeltelen sírokban.

A jelenről elképesztően lesújtó véleménnyel van, az lep meg, hogy az én „elmúttnyócévemet” is keményen kritizálja, be kell látnom nem is alaptalanul. Persze megveregeti a vállamat, de „ a maga hibái korrigálhatóak” és „ maga hallgat az okosabbra és nem gondolja magát tévedhetetlennek”.

Az „Újbuda minimum” programomat zseniálisnak tartotta, főleg azt, hogy értelmesen beszélhetett volna a két oldal. A lágymányosi öböl a budapestiek Balatona lehetne, csak nem szabad agyon vágni kocsmákkal. Sokszor kimegy az öbölbe, és gyönyörködik.

Nagyon nagyra tartotta azt a döntését az önkormányzatnak, hogy ingyen átadta az albertfalvai iskolát az egyháznak. „ Úgy a jó, ha van ilyen és olyan iskola”. Nem tudom megállni, hogy szóba ne hozzam a Klebelsberg Intézetet. A kávés csésze is megáll a kezében. „Klebelsberg ha élne nem engedte volna meg, hogy egy büroközpontot nevezzenek el róla.” Egyébként, Klebelsberg eredményes volt, még ma is megvannak a tanyasi iskola épületek az ország számos pontján, az ő programja korszerű volt. De ezt alkalmazni 90 évvel később? Ráadásul a Klebelsberg intézet csak bürokrata, de nem eredményes.

Mérnök vagyok-mondja, de van véleményem a közigazgatásról, talán értek is egy kicsit hozzá, úgy látom, ha nincs teljesítmény burjánzik a bürokrácia. Most ez van, ez a baj a kerülettel is, négy éve nincs teljesítmény. Azt nem nevezném teljesítménynek, hogy szétdúljuk, majd néhány fával és flaszterral kiegészítve visszacsináljuk a Bikást. Azt pedig egyenesen gyalázatosnak tartja, ahogy ma a körtér kinéz.

Sajnos elmúlt a megbeszélt idő, mennie kell. Búcsúzóul átad nekem egy rajzot, a 4-es metró utáni közlekedési csomópontról. A 4-es metrót „Demszky hisztériamániájának” nevezi, és őröltségnek tartotta kezdettől fogva. „Most pedig mindenkit, mint a birkákat erre a járműre terelnek, hogy meglegyen a támogatáshoz szükséges EU pénz.” 1929-ben – mondja – döntöttek a felsővezetékes villamosokról. Akkor Szendi Károly azt mondta „egy életre tönkretettük Budapest képét”. Ezzel a metróval csak rá tettek egy lapáttal. „Persze, a közlekedési viszonyok átrendezését a mostani vezetés „szelíden elfogadja”, persze ha naponta kellene majd a kelenföldi metró csúcsőrületében utazniuk…”

Hívja a pincért, fizet. felállunk, kezet nyújt és így búcsúzik: Legközelebb folytatjuk.