Szet Úr

A most következő néhány írás az elmúlt hónapok terméke amit megosztok mindenkivel,aztán ígérem, hogy naprakészen és megfelelő ütemben adom közre elmélkedéseimet.

A kerület ahol élek, arról volt mindig híres, hogy „élhető kerület”. Fiatal koromban sok barátim irigyelt azért, mert és a XI. kerületben lakom. „Ott minden olyan jó”. Mondták ezt 1981-ben. Valóban jó volt 1981-ben is itt lakni. Igaz a körtéren nem „MEKI” volt, hanem egy eléggé kétes tisztaságú gyorsétterem, ahol ma egy pizzázó található, ott működött a „DONKANYAR” elnevezésű – a közönsége nevezte így – kocsma, máshol álltak meg a buszok, és mégis a „11 az 11” volt. Azt kell mondjam, hogy ez a jó érzésem 1990 után sem változott, ellenben a kerület pozitív irányba igen. Sohasem érdekelt, hogy milyen pártszínek ülnek a testületben, az érdekelt mit tesznek. Nem lehet elvitatni a kerület egykori vezetőinek érdemeit, kinek több volt, kinek kevesebb. Komoly várakozással tekintettem a 2010-es választások után az új vezetés irányába, el kell mondjam kicsit szkeptikus voltam, de azt is vallottam és vallom ma is, bizalmat kell szavazni. Ezt a bizalmat magam is megszavaztam. Most pedig mit mondjak? Csalódtam? Csalódtam. Csalódtam, mert pont azok a konzervatív értékek, amelyek ezt a kerületet mindig is jellemezték – függetlenül attól, hogy ki volt éppen a polgármester – csorbultak. Látványos tervekben, azoknak a közzétételében nincs hiány, de bocsánat, nem érdekel engem a „Bikás park megint szép lesz” projekt, ha az utcában ahol lakom egy eső után nem lehet a járdán közlekedni, mert áll a víz. Mit nekem a „Gomba” megújulása, ha körtér közvetlen környéke pusztul. Ha a Kosztolányi téren a járda repedéseiből a gaz tör elő. Ha a 2007-ben átadott játszótér lepusztul. Engem a napi kis ügyek érdekelnek, hogy a mindennapjaimat megfelelő életnívón élhessem, és ebbe beletartozik az is, hogy nem kell egy eső után tócsákban gázolnom a járdán. Mint írtam erősen konzervatív kötődésű vagyok, de pont ezért, a párbeszéd és az ügyeknek a normális keretek közötti megbeszélés híve. Engem elszomorít, amikor politikusok – ezt úgy általában mondom, nem fókuszálok a kerületre – egymás mocskolásával vannak elfoglalva, és nem az ügyek előre vitelével. Nemcsak választási évből áll a világ. A szürke hétköznapok a bizonyítás tere.

Most pedig egy konkrét ügy. Sokan járunk a Szent-Imre főplébánia templomába. Szerettük a szigorú, ámde bölcs és hitében erős Ákos atyát. És hamar megszerettük Ipoly atyát is és oltártestvéreit is. A templomi közösség olyan hely ahová feltöltődni, lelkileg megerősödni, vagy vigaszért, biztatásért megy az ember. És itt álljunk meg. A legutóbbi szentmisén Ipoly atya a mise után, külön felhívta a figyelmet a templom előtt koldulókra. Kérte, hogy mindenki lelkiismerete szerint járjon el, de azt jó ha mindenki tudja, ezek az emberek BÉRKOLDUSOK. A maffia működteti a koldushálózatot. Ő – mármint Ipoly atya – már a rendőrséghez is fordult, de sajnos nem sok eredménnyel. Ekkor elgondolkodtam. Több éve, hogy létrejött a kerületi közterület felügyelet. Azért is fizetünk adót, hogy ez működjön. Kérdem, hol vannak? Mit tesznek? Miért kapnak fizetést? Koldusok, és részeg hajléktalanok tanyáznak a körtéren a SPARCITY előtt, de alkalmi árusok is zaklatják a vásárlóközönséget. Lassan nem merjük megközelíteni az egyébként igen nívós üzletet. A Kosztolányi tér sok évvel ezelőtt rendbe tett parkjaiban, a padokon részeg egyének üdegélnek és néha kéregetnek, vagy inkább gyakran kéregetnek, figyelik ki lehet az alkalmas „kuncsaft” akit lelejmolhatnak. De a Kosztolányi tér szép térkövetit a gördeszkások is tönkreteszik. Ezek a fiúk nemcsak önmaguk, de a járdán közlekedő gyalogosok testi épségét is veszélyeztetik. És ki szól nekik? Ki mer szólni nekik? Én szóljak, aki közelebb vagyok a 70-hez, mint a 20-hoz? Hol vannak a közterület-felügyelők. Tudomásom szerint még járőr kocsijuk is van, miért nem járőröznek? Miért kell nekem, és sokaknak eltűrniük kulturálatlan emberek zaklatását, amikor misére megyek? Miért engedi a kerület jelenlegi vezetése – akik hirdetik és vallják a konzervatív értékeket – hogy mindez megtörténjen? Nem a gigatervekkel kell előállni, mert választás lesz. „Nem aranysarkantyúra vágyunk a bocskorhoz, hanem tisztességes cipőre.” Nem kellenek fölösleges, értelmetlen díszek, ha a kerület összességében romlik. Tiszta utcák, biztonságos közparkok, rendes üzletek kellenek, „koldusmentes” vasárnapi misék, nem pedig egy sokadik /bár nagyon látványos, papíron legalábbis/ gigakávézó.